Nem gondoltam volna, azthittem sohasem. Hát itt van végre. Pakoltam be a mosogatógépbe, és próbáltam szenvedni, de nem ment. Szent Ég! Anyák napja, és én nem szenvedek.

Pedig reggel elképzeltem, hogy őt édesanyává tetted, engem meg letettél, micsoda idill lehet ma köztetek, majd a féltékenységem átöleltem, és próbáltam örülni a ti örömötöknek, átérezni, mintha én is anya lennék. MŰKÖDIK! A módszer működik, elmúlt a féltékenység, és békére leltem.

Két éve kezdődött az egész, a temetésen, és a vége, a béke tegnap a gyászmisén, a könnyeimet nyeltem, nézve a sok kisgyereket, lehetett volna másként is, de nem lett, az égieket kértem, segítsenek, megoldani a megoldhatatlant, hogy tovább ne kárhoztassam magam, miért nem voltam más, mikor utoljára nálam voltál, stb., stb....hát segített. Áldjon meg az Ég! Minden úgy jó, ahogy van.